London

Hogyan lehet jellemezni egy olyan várost, amelynek nincs egységes közigazgatása, nincs főpolgármestere, az övé azonban Európa legrégebbi monarchiája és a világ legtiszteletreméltóbb parlamentje? Olyan hatalmas lenne ez a város, hogy II. Erzsébet királynőnek engedélyt kell kérnie a Lord Mayortól (a City of London főpolgármesterétől), mielőtt rálép saját keskeny városhatár-övezetére, mely most a gazdasági központban húzódik? Vagy olyan gyenge, hogy Margaret Thatcher miniszterelnökként feloszlathatta az egész központi városi adminisztrációt, és helyette 33 kerületi közigazgatási szervet állíthatott fel? London a maga 1600 négyzetkilométerével a világ legnagyobb kiterjedésű városa, amelynek több mint 7 millió lakosa van. Pontos adatot azonban senki sem tud, mert nincs lakossági nyilvántartó hivatal. Londonnak csodálatos parkjai vannak, és forgalmas terei, híres színházai és világhírű múzeumai. 

Aki kultúrára szomjas, ennél jobb helyet keresve sem találhat: Viktória királynő múzeumokban helyezte el a tulajdonát képező művészi alkotások jelentős részét, és megnyitotta a nép előtt, hogy ezáltal ingyen művelődhessenek, mintegy részeseiként a gazdagságnak. London azonban bizonyos részeken szegény és visszamaradott város. Ez az ellentmondás teszi Nagy-Britannia fővárosát ilyen elbűvölővé. London gyorsan változó város, új látnivalókkal lep meg naponta, de egyben olyan város is, amely mélyen és élénken érzékelteti a történelmet. Útikönyvünk megkísérel olyan tájékoztatást adni, amivel egy londoni látná el a fővárosba látogató barátját. Minden megtalálható benne, a legújabb múzeumoktól az üzletek, szállodák, éttermek választékáig. Nem találjuk meg viszont, hogy hol fogyaszthatunk Erzsébet korabeli díszvacsorát, és hiányoznak a történelmi tények, adatok felsorolásának oldalai. Ezzel szemben megismerhetjük a brit fővárost, ahogy lakói látják.

Az ideérkezők első benyomása nem rendkívüli, érkezzenek bár vonattal a sivár dél-londoni elővárosokon át Gatwick felől, vagy kocsival nyugatról, Heathrow-ról, de érkezhetnek földalattival is, a Piccadillyn bukkannak elő. A belvárosban megütközhetünk az emberáradaton,
a forgalom nagyságán, a földalatti mozgólépcsőinek bejáratánál kéregetőkön, az otthontalan tinédzsereken. Szemét pedig annyi van, hogy évente a Nelson emlékmű magasságának ötszörösét teszi ki az eltakarított kacattömeg.