Bhután területe kb. Svájcéval egyenlő. Északon és északnyugaton Tibet határolja, a többi oldalról pedig India. Gyakorlatilag az egész ország hegyvidék, legmagasabb pontja a 7554 m magas Kulha Gangri a tibeti határnál. Északról dél felé haladva három földrajzi egységre bontható: a magas Himalájára, a középső terület hegyeire és völgyeire és a déli hegyoldalakra és síkságokra.
Mikor utazzunk: A legjobb októberben és novemberben, illetve a nagy fesztiválok idején ide látogatni. Az időjárás szeptembertől november végéig a legkellemesebb, amikor tiszta az idő és a magas hegycsúcsok is láthatók. Évszaktól függetlenül elázhatunk, de próbáljuk elkerülni a monszunt, június és augusztus között, amikor átlagosan 0,5 m eső szakad le Thimphuban, és ennek kétszerese a keleti hegyekben. Közlekedés az országon belül: Miután Bhutánban nincs helyi repülőjárat, nem alkalmaznak helikoptereket és nincs egy méternyi vasút sem, az egyetlen mód az ország bebarangolására a gyaloglás vagy az autózás. Ha normál turistavízummal rendelkezünk, a túravezető fog gondoskodni a közlekedésről. Ha hosszabb időt töltünk kint (pl. itt dolgozunk), a helyi közlekedésre kell bíznunk magunkat (sok szerencsét!...). A buszok zsúfoltak, és a rázós utak miatt elég kényelmetlenek. Ha nincs saját közlekedési eszközünk, lehetőség van autót bérelni - sofőrrel - egy utazási irodán keresztül. Mountain bike-kal is jól be lehet járni egyes területeket, különösen a Thimphu és a Paro völgyét. Remélhetőleg a közeljövőben lesz lehetőség bicikli bérlésre is. Addig is a taxik taxióra nélkül közlekednek, és a viteldíjak alku tárgyát képezik.
Paradicsomi állapotok Tulajdonképpen az egész országot Nemzeti Parknak tekinthetnénk. Bhutánban alig vannak városok, a népesség legnagyobb része apró, elszórt településeken él. Ebből következően a környezetpusztítás is elhanyagolható. Ettől függetlenül az ország területének majdnem fele valamilyen szintű állami védelmet élvez. Legnagyobb veszélyben a déli területek trópusi monszunerdői vannak, mert azokon a területeken nagyon nehéz az ellenőrzés, ezért nemcsak az orvvadászok, az illegális fakitermelők, hanem az egyéb illegális tevékenységek fontos színterei. Az indiai Assam állam maoista gerillái például gyakran ezeken a területeken rejtőzködnek, és indítanak támadásokat az indiai kormány ellen. Ennek ellenére az állapotok (ma még) paradicsomiak: Bhutánban alig-alig létezik bűnözés, a helyiek nem csak hagyományaikat, hanem a (hitük szerint) démonokkal és istenségekkel benépesített természetet is \"ösztönösen\" védik: a természettel való szerves együttlét vallásuk és mindennapjaik elválaszthatatlan része.
Sportolási lehetőségek: Bhután igazi kiránduló paradicsom - zegzugos hegyei, elbuvölo völgyei, kanyargó folyói, kristály tiszta vizu tavai és suru erdoi ideális terepet nyújtanak a túrázóknak. Az itteni túrázás ugyan nélkülöz minden komfortot, de a vidéki bhutáni kultúra és romlatlan vadon megismerésének ez az ideális módja. Semmiféle túrafelszerelés nem kapható és nem is bérelheto az országban, ezt a túravezetok biztosítják. Bár a rafting Bhutánban gyerekcipőben jár, a szakértok szerint a világ egyik legjobb rafting terepei vannak itt. A legkiválóbbak között van Mo Chhu a Punakha folyó felső folyásánál, és az Ema Datse kanyon a Mangde Chhu folyón Bhután középső részén.
Gasztronómia: A hagyományos bhutáni ételek szinte mindig tartalmaznak chilit, legnépszerűbb ételük, a ema datse nagy, zöld chilikből készül, melyeket sajtszószban tálalnak. Bár van bőven fehér rizsük is, a bhutániak jobban szeretik a helyi, kissé dió ízű vörös változatot. A magasabb területeken a búza az alapvető élelmiszer. Számos tibeti jellegű étel is elterjedt, mint a momos és a thukpa. Népszerű a disznózsír használata is magas energiatartalma miatt - az ide látogatók legtöbbször ehetetlennek találják, mert általában avas. Bhutánban nincs mészárszék, hűtőházból is csak néhány, így még a leglelkesebb húsevők is kénytelenek lesznek itt tartózkodásuk alatt vegetáriánus ételekkel beérni.
